Templomunk az egyetlen a környékbeli műemlék templomok közül, amelynek építéséről pontos írásbeli adat maradt ránk. 1400 December 6-án kelt az a pápai engedély, amelyben IX. Bonifácius pápa jóváhagyja Tamásfalvi Gergely kérését és engedélyezi számára egy templom építését Magyarbikalon. A kérőlevél szerint erre a templomra azért volt szükség, mert a hívek addig a bánffyhunyadi Szt. Erzsébet templomba jártak, de a rossz utak miatt nem tudták az istentiszteleteket rendszeresen látogatni. A templom valószínűleg 1402-re épült fel a kor szokásának megfelelően gótikus stílusban. Nagyon kicsi és keskeny templom volt, s egy francia származású szent emlékére Szt. Lénárdnak szentelték. Abban az időben a templomokat úgy építették, hogy a patrónus szent nevenapján a felkelő nap sugarai az oltárra essenek. Templomunk ezt az eredeti tájolást megtartotta, s ez abból látszik, hogy Október közepén Lénárd napkor a felkelő nap sugarai az orgonán keresztezik egymást, mert valamikor ott állhatott az oltár.

A templom nem sokáig állt eredeti formájában, mert az 1669-es török fosztogatások és rombolások során meggyengült csúcsíves mennyezete az 1693-as kalotaszegi földrengés során beomlott. A falu akkori birtokosa báró Korda Zsuzsanna ekkor saját költségén festett famennyezettel fedette be a templomot. Ezt a mennyezetet Gyalui Asztalos János festette meg igen szép mintás kazettákkal.

A Vitéz család férfiágának kihalása után a falut a leányág örökölte, s Vitéz György leánya Klára a Homoródszentmártoni Bíró Zsigmond felesége lett. Ez a kegyúr igen pártolta a vallást és a református egyházat, s elhatározta a templom bővítését. Ő maga akarta az egész bővítés költségeit állni, de korai halála miatt a hívek 1792- re egyedül fejezték be a templom bővítését. Ebben az időben a templom keleti- délkeleti falát mintegy 3 méterrel kitolták. A régi templom ablakai közül kettőt felhasználtak, de a többi ablakok és az ajtók is a bővítés során elvesztek. Ekkor került a templomba a szószék, a két karzat, az orgona, illetve a padok is. Ekkor került a templomba az orgona is, amely egyike Erdély legrégebbi még működő orgonáinak. A szószékkoronát, illetve az új kazettákat, valamint a padok elejét díszítő címereket a szászkézdi templomfestő id. Umling Lőrinc készítette el. Ezzel a templom mai belső tere ki is alakult.

Kívülről a templom egészen másképpen nézett ki, mert eredetileg fatornyos haranglábja volt. Ezt a haranglábat állítólagos veszélyességére hivatkozva Kós Károly 1923-ban lebontatta, s ekkor épült fel a ma is látható torony Kós Károly tervei alapján.

A templom első ismert lelkésze Küküllővári Balázs volt, a reformáció idején, de itt szolgált Farnos János a XVIII. században és a teológiai professzor és egyháztörténész Nagy Géza.